Csuda tudja, még az is lehet, hogy tényleg olyan öreg. Az egykori part közeli liget-erdők utolsó nagy öregje. Népies nevén mocsári tölgy, így kifejezve, mennyire bírja, kedveli a vizenyős talajt. Aminek a vízszabályozás óta már híján van, nem úgy az embernek, melyet a gyökeres lények különösen mostanában kisebb eséllyel élnek túl. Fiatal korában könnyebb dolga lehetett tölgyünknek, amikor még Erzsébet-kertek vették körül, meg legfeljebb néhány halászkunyhó közel s távol.
Az Erzsébet-kertekből Erzsébet-liget lett, majd ’ládagyár’ és kemping, sátorvasakkal, tábortüzekkel, motoros találkozókkal, ahogy arra még a ma élők is emlékeznek. Ez már az érett felnőtt kora a lombkoronás ’öreg’ hölgynek. Körülötte kortársai, a kőrisek, gyertyánok kimúltak, kivágattak, a véniceket az utolsó szálig elvitte a szilfavész. Őket 100-200 évvel későbbi fiatalabb társak követték a mélyre ható letelepedésben.
Ő maradt a régiek közül hírmondónak, kibírta a jövés-menést, ellenállt a motoros fűrészeknek meg a talaj és klímaváltozásnak. Eddig legalábbis. Mostanában újra nyugalom van körülötte. Erzsébet-liget lett újra az udvara, szoknyája alatt pár éve -barátainak köszönhetően – magoncait nevelgetheti. Majd ha arra jártok, újabb 300 év múlva is nézzetek fel rá, hogy megy a sora, és hogy mire jutottak a csemetéi! Előre is köszönöm!
Helyszín: 8360 Keszthely, Erzsébet-liget
